Az aranyhajú gyermekek
«Égő kemencze fogd meg», kiáltozzák a palotából, a mint a kemencze mellett elhalad.
«Nem én – szól vissza a kemencze – ha ez nem olt ki, még most is égek.» A kialudt kemencze sem akarta megfogni, mert a fiunak köszönhette, hogy újra tüzet raktak benne.
«Oroszlán tépd szét», kiáltozzák a palotából, amint az állatok mellett halad el útja.
«Nem én – válaszol az oroszlán – ennek a jóvoltából jutottam a húshoz.» A juh sem akarta megragadni, mert a fiu segítette a fűhöz.
«Nyitott kapu ne ereszd ki», kiáltják ismét bentről.
«Dehogy nem eresztem – szól a kapu – ha ez be nem zár, még most is nyitva volnék.» A bezárt kapu is utat nyitott neki és nem telik bele sok idő, otthon az aranyhajú, örömére testvérének. Belenéznek a tükörbe, hát hatalmas Álláh, benne az egész világ. Eszébe se jut a lánynak a tündérág, egyre a tükörben a szeme.