Az aranyhajú gyermekek
A gonosz bába azonban veszi a két kutya kölyköt, kicseréli a gyerekekkel és adja tudtára a pádisának, hogy kutya-kölyke lett a szultán-asszonynak. A pádisának csakhogy a fejébe nem ugrott a lelke szörnyű haragjában. Veszi a szegény feleségét, derékig a földbe ásatja és városszerte elrendeli, hogy minden arra menő köpje le, követ dobjon rá. A boszorkány meg, a mint keze ügyébe kerítette a két gyereket, kivitte őket a város végire, letette egy folyóviz partjára, és mint a ki legjobban végezte dolgát, megy vissza a palotába.
Közel a vizhez, a hol a két gyerek feküdt, egy öreg párnak volt a kunyhója. Egy nőstény kecskéjük volt az öregeknek, reggel legelni ment, este haza jött, megfejték, és ezen élősködtek szegények. Egyszerre csak veszi észre az öreg asszony, hogy nem ád a kecske tejet. Elpanaszolja a baját az urának, mondja neki, hogy járjon utána, hátha más valaki lopja meg a tejüket.