Az aranyhajú gyermekek
Másnap virradóra útra kel a fiu, fog vagy öt-tiz madarat az erdőből, kézrekeríti a kulcsot, kinyitja vele a barlang ajtaját és «Já Álláh» kinyújtja a jobb kezét, megragad vele valamit és azzal vissza se nézve lovára kap, testvérkéje házikójáig meg sem áll.
Csak akkor vette igazán szemügyre, hogy mi van a kezében. Se több, se kevesebb, mint egy ág a tündérkirályné kertjéből. De milyen ág volt ez. Tele apró galyacskákkal, galyak tele levélkékkel; a hány levél annyi madár, a hány madár annyi hangja. Olyan éneklés, olyan daliás, hogy a ki halotta, egész odáig volt tőle. Bezzeg majd felverte az öröm a házat.