A kátrányember
A nyúl odaért a kátrányemberhez, és így szólt:
– Ide figyelj! Eredj az utamból, hadd menjek a kúthoz, szomjas vagyok!
A kátrányember nem mozdult.
– Ha nem engedsz, megütlek a mellső lábammal – mondta a nyúl.
A kátrányember az ujját sem mozdította.
A nyúl ütésre lendítette a mellső lábát, és akkorát csapott a kátrányemberre, amekkorát csak tudott. De a jobb mellső lába úgy beleragadt a kátrányember testébe, hogy többé nem tudta kihúzni.
– Engedd el a mellső lábamat, mert úgy megcsaplak a másikkal, hogy még! – kiáltotta a nyúl.
A kátrányember meg se moccant.
Erre a nyúl megütötte a bal mellső lábával, de ez is beleragadt a kátrányember testébe.