A kátrányember
Félájultan találtak rá másnap reggel a vadak.
Hallottátok volna, hogy kinevették!
– Hahaha! Kedves nyúl uram! Most aztán igazán kíváncsiak vagyunk, lopkodod-e még a vizünket! Ráfektetünk egy fatörzsre, és levágjuk a fejedet.
– Ó, ennek igazán örülök – ravaszkodott a nyúl. – Mindig arra vágytam, hogy levágják a fejemet. Így szívesebben halok meg, mint bármi más módon.
– No, akkor nem vágjuk le a fejedet – mondták a vadak. – Nem ölünk meg úgy, ahogy szeretnéd. Inkább lelövünk.
– Az még jobb – válaszolta a nyúl -, éppen kérni akartalak erre benneteket. Kérlek, lőjetek le!
– Nem, nem lövünk le mégsem – mondták a vadak. Gondolkoztak, törték, törték, törték a fejüket, hogyan is végezzenek vele.