Nyúl koma

Olvasási idő: 2 Perc

Nyúl koma nem szeretett halászni, de a halat annál jobban szerette. Egy nyári reggel a háza előtt ült, amikor arra ment a medve.

– Gyere, nyúl koma, hozd a horgászbotodat, menjünk halászni! – mondotta.

Azt feleli erre a nyúl:

– Nagyon melegem van, nem szeretek halászni.

Így hát a medve egyedül ment a tóhoz, és halászott. A nyúl titokban követte, lefeküdt a domboldalon az árnyékba, s ott figyelte, hogy fáradozik a medve a tóparton.

Mikor eljött az ebédidő, medve koma úgy látta, hogy elég halat fogott, s elhatározta, hogy hazamegy. Zsinegre fűzte a halakat, és elindult.

Nyúl koma a dombról figyelte medve komát. “De szép halak – gondolta -, szívesen megenném őket.”

Azzal fogta magát, lefeküdt az út közepére, mintha döglött volna. Arra cammogott medve koma, és azt mondotta:

– Ni csak, úgy látszik, felfordult a nyúl.

Lehajolt és megtapogatta. Aztán gondolt egyet:

“Nekem ugyan nem kell most a nyúl, elég halam van. Itt hagyom az úton, majd később visszajövök érte.”

Ment a medve, mendegélt hazafelé. Alighogy letért az útról, fölugrott a nyúl, a bokrok közt előrefutott, és a medvét megelőzve ismét lefeküdt az útra, s halottnak tettette magát. A medve meglátta a nyulat, és lehajolt hozzá.

– Jaj de jó kövér nyúl, s éppen úgy fekszik itt az úton, mint az előző! Csak maradjon szépen itt, majd később visszajövök érte.

Ment, mendegélt a medve a halakkal, a nyúl megint felugrott, a bokrok közt előreszaladt, s ismét lefeküdt az útra. Jön a medve, és csodálkozva mondja:

– No lám csak, még egy nyúl fekszik itt az úton, ez már összesen három nyúl. Leteszem akkor a halat – morfondírozott magában -, s visszamegyek a másik kettőért is, három kövér nyúl mégis többet ér, mint ez a néhány sovány halacska.

Azzal lerakta a halakat, és indult visszafelé. Azon a helyen, ahol az imént a második nyulat látta: semmi! Visszamegy oda, ahol az első nyúl hevert az úton: semmi! Nem értette a dolgot, megfordult, s vissza az úton oda, ahol a harmadik nyúl feküdt. Hát se nyúl, se hal!

Megharagudott a medve, hogy a nyúl így túljárt az eszén, összehívta társait: farkas komát, párduc komát, róka komát, őz komát, mert a nyúlfi ezeket is többször jól megtréfálta. Elhatározták, hogy ezúttal ők járnak túl az eszén. Közben nyúl koma megfőzte a halakat, és éppen leült vacsorázni. Kinéz a házából, látja, hogy közelednek az állatok.

Kiugrik az ablakon, s uzsgyi, amerre a szeme lát! Azt mondja a medve:

– Ni csak, ott fut nyúl koma – azzal mind utána eredtek.

Róka koma, őz koma gyorsabban futottak, már-már elfogták, de a nyúl hirtelen eltűnt egy lyukban.

Amint biztonságban érezte magát, azon kezdte törni a fejét, hogyan tréfálja meg az állatokat. Felnézett a lyukból, és egy nagy ciprusfát látott. Szeles idő volt éppen, a felhők vonultak az égen, a fa ágai meg a levelei mozogtak. Nagyot kiáltott a nyúl, akkorát, hogy mind odafutottak köré az állatok.