A kátrányember
– Most aztán elég! – kiáltotta dühösen a nyúl. – Ha nem engeded el a lábamat, úgy megváglak, hogy még!
A kátrányember meg se rezzent.
Erre a nyúl belerúgott, amekkorát csak tudott a jobb hátsó lábával, de ez is beleragadt.
– Engedd el, engedd el! – üvöltötte a nyúl most már kétségbeesve. – Úgy beléd rúgok a másik lábammal, hogy még!
A kátrányember szoborként állt ott.
A nyúl belerúgott a bal lábával, ez is mélyen benne maradt a kátrányember testében.
– Ha el nem engedsz – sipította eszeveszetten a nyúl -, nyomban felöklellek a fejemmel. – Ezzel belevágta a fejét, és most már végképp foglyul ejtette őt a mozdulatlan kátrányember.