A kátrányember
– Akárhogy volt is – felelték a vadak -, nem bízhatjuk rád többé az őrködést. Legjobb lesz, ha ma éjszakára a majmot bízzuk meg. De aztán nagyon vigyázz ám, majom barátunk, nehogy a nyúl rászedjen!
– Azt szeretném csak látni! – hencegett a majom.
A vadak nyugovóra tértek, a majom pedig leült a kút mellé.
Alighogy besötétedett, és kigyúltak az égen a csillagok, a nyúl elősettenkedett a bozótból, és a kút felé kémlelt. Meglátta a majmot.
Leült hát a hegyoldalban, és énekelni kezdett:
Hoppszasza, csak rajta,
most jobbra, most balra,
csak rajta, csak rajta,
hoppszasza, hoppszasza.
A majom belepislogott a kútba: