A kátrányember

Olvasási idő: 5 Perc

– Te sem vagy különb a medvénél. Nem ér a ti őrködéstek egy fabatkát sem! Mindkettőtöket alaposan rászedett a nyúl.

– Nem úgy van az! – felelte a majom. – A nyúlnak nincsen része ebben a dologban. Egyszerre gyönyörű zene szólalt meg az erdőben, s én odamentem, hogy megnézzem, ki muzsikál.

A vadak csak nevették.

Most azonban újabb őrre lett volna szükségük, de senki sem akart vállalkozni. Sokat gondolkoztak a dolgon, törték, törték, törték a fejüket, mit is tegyenek. Végül a róka így szólt:

– Megmondom, mi a teendő. Csináljunk kátrányembert, és ültessük ide, hogy vigyázzon a vizünkre.

– Helyes, helyes! – egyeztek bele a vadak egyhangúlag.