A kátrányember
– Nem a kútból jön – állapította meg.
A nyúl csak énekelt tovább:
Hoppszasza, csak rajta,
most jobbra, most balra,
csak rajta, csak rajta,
hoppszasza, hoppszasza.
A majom most az égre emelte szemét.
– Nem a csillagok énekelnek – mondta.
A nyúl csak énekelt tovább.
A majom az erdő felé pillantott.
– Talán a levelek – szólt. – Akárhonnan jön is, gyönyörű zene, kár volna érte, ha nem használnám ki – s ezzel táncolni kezdett.
Lassan-lassan jó messze elbokázott a kúttól, úgyhogy a nyúl bátran odalopakodott a vízhez. Meg is tette. Jót húzott belőle, aztán szaladni kezdett, és elnyelte a bozót.
No, másnap reggel, mikor a vadak újra a kúthoz jöttek, ismét megtalálták a nyúl éjszakai nyomait. Csak hallottátok volna, hogy gúnyolták a majmot.