Újhold és a Denevérek
– Nipponország ezüstkertje – szól az egyik pislaképű denevérke.
– Nap-Istenke szállt az égre, annak ragyog sziporkázó fényessége – szól egy másik vak szürkécske.
– Balga beszéd – ellenkedik öregebbik -, kora reggel ébred a Nap, rózsás hajnal akkor hasad.
Hol beszélnek, hol hallgatnak, tátott szájjal, bámész szemmel pislogatnak; izzó napot néznek Holdnak, hol meg Holdat néznek Napnak. S amint szemet meresztenek fel az égre, égi csodás fényességre, mintha hangját ismernék meg Holdacskának, jó minapi Sarlócskának.
– Jobbágyaim, Denevérkék? Jösztök úgy-e, rimánkodtok bocsánatért?
Pislaszemű denevérkék összenéznek s mintha szót se értenének. Egyre lesik pufók arcát; hol a Napot, hol pedig a Holdat látják.