Újhold és a Denevérek
– Azok leszünk – viszonozzák s esküszóval bizonyozzák.
– Jösztök ti még jobbágyszóra, köszönteni, alázkodni virradóra – s indul Újhold sértődötten kék ég felé, tornyosodó, égig futó hegyek megé.
*
Bíbor felhő kárpitjánál, mennyég fénylő kapujánál, hallgatódzik Esthajnalka, szálló estnek ragyogásos csillag-lánya.
– Denevérkék, oktalanok, szolgák lesztek megannyian, nem szabadok.
– Miért? – kérdik denevérkék megütődve.
– Nem Újholddal, a sarlóssal beszéltetek?
– Annak tettünk fogadalmat, ígéretet.
– Azok lesztek, Újhold szürke jobbágyai, Sarlócskának szófogadó szolgálói. Térdet, fejet neki hajttok, halaványka arca előtt imádkoztok.
