Újhold és a Denevérek
Szót nem szólnak denevérek, nagytudatlan, gyámoltalan oduikba visszatérnek.
*
Másnap este lesvén lesték, Új-Sarlócskát nagy váratlan meglephessék. Kóbor felhő jött sietve, Újholdacskát szemük elől el-befedte.
– Nem megmondtuk, hogy Sarlócska ujjnyival se lehet többé nagyobbacska? – szól az egyik.
– Se nem nő meg, se nem hízik – hagyja helybe locsi-fecsi egy második.
Harmadnapra újfent várják, Sarlós Holdat hátha mégis megláthatják. Foszlós felleg az ég alja, Újholdacskát végig-tövig takargatja. Pedig fentről, felhők mögől türelmetlen leskelődik, napról napra egyre jobban gömbölyödik.
– Arra pedig példa sincsen, égen olyan mester nincsen, hogy egy sarlót, vékony sarlót gömbölyűre kerekítsen – ujjonganak büszkén, bátran denevérek s eresz alján, házak padján keringenek.