Újhold és a Denevérek
Jó soknál is több a hete és a szürkék estről estre egyre lesik Újhold jöttét, útrakeltét, gömbölyűre, embernyire növekedtét.
Ám egy este fent az égen csodás fényben mi villanik? Odafentről mi fény vakít?
Felleg térül Nyugat felé s amint kering Szél-Istenke parancsára Kelet felé, tejezüstszín fényessége, egyre ömlik szétragyogó fehérsége. Esthomálynak komorsága, szertefoszlik halaványra.
Denevérkék vaksi módra hunyorgatnak, pislákoló szemeikkel tétovázva pislogatnak. S amint törik kis eszüket s meresztgetik szemeiket, ím egyszerre zajló tenger mély vizéből, hullámhegyek kavarodó örvényéből száll, szálldogál mosolygós egy gömbölyűcske, felvillanó fényesecske. S amint feljebb, egyre feljebb emelkedik s ezüstszínben vakítóan fényesedik, csillogásos sugárkái szétszóródnak, ezüstösszín mély vizekben hullámoznak.