Újhold és a Denevérek
– Ó, te nyápic Hold-Sarlócska, felhők nyakát piszkálócska; mit is árthat szűkre szabott soványságod, éhenkórász sápadtságod?
Újholdacska restelkedik, sűrű felhők rejtekébe rejtőzködik. Kisvártatva leskelődve előbukkan, pukkadásos haragjában egyet dobban, odakiált röppengető Denevérnek, fénytől félő ellenfélnek.
– Bolond fővel el ne hidd ám, soványnak hogy marad formám. Nagyot növök én holnapra, még nagyobbat másodnapra; addig-addig gömbölyödök, nagy tányérrá míg nem növök. Jaj baj neked, lesz hadd el hadd, csúfos szódnak árát adhadd.
Jót nevetnek denevérek, nem hisznek ők locsi-fecsi szóbeszédnek.