Kettőt kapott egy golyváért

Olvasási idő: 3 Perc

Aszó füvek szárazában, mezők, rétek avarában, szikkadt rizsföld mocsaránál agg apóék háza ott áll. Gond tenyészik öreg párék földje táján, rőt golyvája bíborodik agg apóka jobb tokáján. Tengődéses, verejtékes földi létük, száraz lepény, vízben főtt rizs mindennapi sovány étkük.

Őszi egy nap szed apóka száraz rőzsét, téli napnak, hónak, fagynak tüzelőjét; hajnal óta késő estig, napkeltétől, naplementig rongyos, foltos hátizsákja alig-alig ha megtelik. Mély erdőből hazafelé ballagtában, húnyó napnak sziporkázó lehúnytában, futó felhő fent az égen, széjjelterül hegyes-völgyes mindenségen. Zúgó vizét lezúdítja, esőcseppjét csapkodtatja s ami száraz, lucskossá lett, ami nedves, sikossá lett.

Agg apóka fáradt lábbal, görnyedt háttal, rőzsetele iszákjával cipekedik árkon, bokron, hegyen, völgyön, domboldalon. S amint vizslat jobbra-balra, zápor elől húzódozva, meg-megakad szeme egy fán, lombtakarta sötét odván. Csúronvizes be a fába, eső elől fanyílásba; várja vihar, zápor tűntét, ítéletes idő szűntét.

Fáradt teste, fáradt lelke, járás-kelés roggyanásig megviselte s ültőhelyén, amint guggol, szemére mély álom borul. Zűrzavaros, zagyva hangok, elsikongó visongások riasztgatják fáradt álmát, zavarják meg nyugodalmát.

Félálmában odujából, ki-kipislog szűk vackából, mintha fű, fa üvöltene, ágnak-bognak lába kelne. Közelében kurjogató rémes hangok, formálódó formátlanok s hátborzongva veszi észre, kísértetek zsibonganak körülötte. Kinek fején állatszeme, kinek tűzből tekintete; fülek helyén tüskés szarvak; hörgő hangok, dörgő szavak.

Rémületes szörnyetegek futkároznak lombtakarta fája körül, jámbor apó sötéttorkú odva körül. Rikolt a szó, búg az ének, lakmároznak pokolbeli rémes rémek; bővében az eszem-iszom, duhajkodó dínom-dánom. Ricsajt csapnak, táncot ropnak, rekedteket kurjogatnak; kezük, lábuk esetlen mód illegető, púpos törzsük ügyetlen mód billegető.

Odujában agg emberke, szép lassacskán elülőben rémülete; bámészkodik esetlenek fura táncán, testetlenek idomtalan ugrálásán. S addig térül, addig fordul, míg bakancsa megcsikordul, míg meglibben keze-lába, tetté válik húzódozó akarása. Jámbor apó sötétszájú, szűk odvából, szándéktalan jóvoltából egyet perdül odva mögül s akaratlan, tudattalan nekilendül. Járja móddal lejtegetve, lágyan, ringón, lábujjhegyen lépegetve, jobbkezével, hajló fejjel jobbja felé, balkezével balja felé.

Kísértetek tátott szájjal bámészkodnak, nagyot néznek, ámuldoznak; örömükben, jókedvükben lábra kelnek, táncot ropnak.

– Ó, bocsánat – szól az öreg -, táncotokban ha zavarlak benneteket.

– Sose szabódj – mondják vígan -, járhadd akár szilajabban – s körülállják, kínálgatják rizsborukat, kedvre késztő italukat.

Egyre járják a bolondját, nézten nézik földi lélek dali táncát.

– Eső estén, sötét estén verünk tanyát vackod helyén; holnap megint mutasd arcod, hadd csodáljuk roppos táncod.

Öreg apó ímmel-ámmal, fél ígéret, félig nyitott szemmel, szájjal.

– Piros golyvád nálunk hagyod s ha igazzá lesz szándékod, féltokádra megintelen visszatesszük s holnap este, estre kelve ráillesztjük.

Kísértetek körülállják, vállát gyengén megragadják és apóka amint megint körülnézett, nincs golyvája, nincs kísértet. Fut ész nélkül otthonába, földig hajlott hajlokába. Áll anyóka, nézi urát s nem lát tokán piros golyvát. Hüledezve, rettenkedve tud meg mindent, záport, táncot, kísértetet; híre terjed nagy csodának, szegény ember ebül veszett golyvájának.

*

Másod-harmad szomszédságban, rozoga egy másik házban, irígylelkű vén agglegény, annak is volt golyvácskája, ám tokája másik felén. Megirígyli tőszomszédját, golyvavesztett golyvás társát, beállított udvarába s irígykedve néz reája, golyvátalan tokájára. Hallja, látja szomszédjától, szabadultát golyvájától, kísértetek duhaj táncát, förtelmeknek ricsajozó nótázását.