Dongó Meg Mohácsi
Mohácsi is ráállott, lement a verembe; oda lent elkezd tapogatódzani, hát nem talál egyebet, dirib-darab csontot, döglött egeret, békát, még talán macska gumiba is markolhatott.
Dongó csak kérdezgette odafent:
– Megtaláltad-e? Van-e sok? Húzzam-e már?
Mohácsi nem merte megmondani, hogy mire akadt, mert félt, hogy a czimbora ott hagyja, csak biztatta, hogy mindjárt tele lesz. Mig igy biztatgatja addig bele bútt a zsákba, mikor jól elfészkelte magát benne, nagyot kiáltott:
– Húzzad pajtás, tele van már!
Dongó felhúzta a zsákot, hátára kapta, avval, mintha puskából lőtték volna, úgy ellábolt onnan, Mohácsinak a verembe (mert ő azt gondolta, hogy az ott maradt) azt se mondta: papucs. Czipelte a zsákot árkon-bokron keresztűl, majd megszakadt bele; mikor kiért a városból, megszólalt Mohácsi a zsákból: