Dongó Meg Mohácsi
„No hála Istennek, elértem már egyet;“ ő az ebédet értette, de az inas ezt is magára vette, már bizonyosnak gondolta, hogy a jövendőmondó mindent tud. Szaladt nagy ijedten a czimboráihoz: tanakodtak, mi tevők legyenek.
– Legjobb volna kiegyezni vele, – mondja az egyik – mert ha megmondja a királynak, hogy mink voltunk, mind a hármunkat felhuzat.
– Várjunk még egy napot, – mondja a másik – hát ha nem is miránk értette.
Másnap a király a Fekete nevűt küldte be, hogy hivja a jövendő-mondót ebédelni. A mint bement a szobába, épen akkor mondta Dongó, hogy: „E’ fekete.“ A szegény inas majd sóbálványnyá. változott, annyira megijedt, mikor a nevét hallotta, de csak mégis elrebegte valahogy, hogy mért küldte a király. Nagyot fohászkodott erre Dongó: