Dongó Meg Mohácsi
Első nap Dongó hajtotta ki a tehenet. Szerzett magának egy hosszúszárú pipát, meg egy szalma-széket, hogy majd ha kiér a mezőre, a székre ráül, a hosszúszárú pipára rágyújt, s pöfékel, mint egy török basa; a tehén meg szép csendesen legelget körülötte. Mohácsi se’ akarta magát megölni a munkával: ő meg úgy gondolta ki, hogy reggel kitisztitja az istállót, azután egész nap alszik, csak enni kél föl.
El is indult reggel Dongó, kenyeret szalonnát tett a tarisznyába, a széket a hátára kötötte, a hosszúszárú pipát a kezébe fogta; de alig hogy a városból kiértek, a tehén neki indult a szaladásnak, Dongó utánna, mikor már nagyon kifáradt Dongó, a tehén megállott, legelt egy kicsit, azután megint megindult szaladni. Ez igy tartott egész nap. Szegény Dongó majd kifútta a lelkét, mikor este haza ért. De Mohácsinak se’ ment jobban a dolga. Reggel hozzá fogott a gané kihányásához, de a mint egy lapáttal kilökött, kettővel lett helyette; úgyannyira, hogy csak késő estére lett vele készen. Akkor kiállott az utcz’ajtóba, várta Dongót. Kis idő mulva haza is hajtotta Dongó a tehenet,