Dongó Meg Mohácsi
Dongó látta, hogy elébb-utóbb csakugyan megtudják, hogy nem jövendő-mondó, felsóhajtott hát szomorú pofával:
– Már látom, hiába csűri-csavarja a farkát a róka, utoljára is a verembe esik!
– A biz a’, már megint megnyert jövendő-mondó uram, egy róka van oda hátra egy veremben.
Nagyon megörült Dongó, hogy megint igy kiránthatta magát a sárból; nem is felelt aztán semmire, akarmit akartak vele kitaláltatni. „Azt tartja a törvényünk, hogy háromnál többre nem szabad jövendölni egyszerre.“ Nem is igen kérdezgették aztán.
Másnap előállott a hat lovas hintó, Dongó felrakatta a sok pénzt, maga is beleült, elbucsúzott a királytól, avval hajtatott a csárdához.