Dongó Meg Mohácsi
Sokáig árulgatták a portékájokat, de látatlanból senkinek se’ kellett. Egymással is találkoztak sokszor, de nem szólították meg egymást. Utoljára az, a melyik gyapjút árult, megszóllitotta a másikat:
– Mit árul kend, atyafi?
– Diót. Hát kend?
– Én meg gyapjút árúlnék, de senkinek se’ kell látatlanból, pedig én úgy akarom eladni.
– Én is úgy akarnám a diómat; tudja kend mit? cseréljünk.
Elcserélték a zsákot látatlanból, avval ott hagyták egymást, szaladtak ki a vásárból. A mint kiértek, meg akarta mindegyik nézni, hogy milyen diót, meg gyapjút kapott, akkor látták meg, hogy rászedték egymást. Mindjárt visszafordult mindegyik, a vásár közepén találkoztak.