A tengerinádpálcás diák
Alighogy elütötte az éjfélt, nagy szél kezdett fújni, mert jött a sárkány. Megverte az ajtót, a diák meg kiszólt:
– Ki dörömböl?
– Nyiss ajtót, mert a tizenkét fejű sárkány!
Odamegy az ajtóhoz, de csak annyira nyitja meg, hogy egy fejét dugja be egyszerre a sárkány, ő meg levágja a tengerinádkardjával. Három feje maradt, mikor beengedte, hogy végezzen vele. Gödröt ásott az ágy alá a karddal, oda elkaparta, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszaült az asztalhoz, s elaludt.
A királyfi meg nézi reggel, hogy minden csupa vér, látja, hogy a diák is, erre már kiabálni kezd. Szaladnak a cselédek, szörnyülködnek. Jön az öreg király, az is. Felébresztették a diákot, s addig-addig faggatták, mi történt, hogy elmesélte, miért tett ő mindent úgy, ahogy tett. De máris márványkővé dermedten állt előttük, beteljesedett a jóslat.