A tengerinádpálcás diák
Jó sokáig gurult ám a tövisbokor, jó sokáig szaladt utána, egészen a hegyig. De az olyan magas volt, fel se látott rá, csak azt látta, hogy víz fogja körül. A túlsó oldalán talált egy vízimalmot.
Bement, hogy a molnártól tanácsot kérjen.
– Hát, atyafi – mondta neki a molnár -, oda maga nem jut fel, hacsak egy hordóba be nem fenekelem. Mindennap jön egy griffmadár le lisztért, abban a hordóban felküldöm a liszttel.
Azzal befenekelte a hordóba, s kigörgette a malom elé.
Délfelé ereszkedett le a griffmadár, karma közé kapta a hordót, vitte felfelé, de nehéz volt, lassan haladt. A kisasszonyok odafenn kiküldték a szolgálót, nézze meg, jön-e a madár a hordóval, kellene már a liszt! A szolgáló azzal ment be, hogy jön, de nagyon lassan, másból kell ebédet csinálni.