A tengerinádpálcás diák
– Nagyot hibáztál, mert ezért apám erősen megharagszik! Kedves régi szolgája volt, bajod lesz belőle! – hüledezett a királyfi.
De ő megint csak azt felelte rá:
– Hallgass, testvér, mert ha én nem volnék, te sem lennél már!
És mivel igen szerették egymást, nem mondták el, hogy esett a dolog, azt állították mind a hárman, hogy a katona magát ölte meg.
Elmúlt a lakodalom, a temetés is, végezte mindenki a dolgát, de a tengerinádpálcás diák olyan szomorú volt, hogy a királyfi megkérdezte tőle: megbánta tán, hogy néki kommendálta (ajánl, javasol) a királykisasszonyt?
Azt felelte, dehogy bánta ő meg, épp csak az a kérése, hogy lehessen vélük egy szobában egy ideig. Várta, amit a griffmadár harmadszor kiáltott. Ott virrasztott az asztalra borulva.