Az égig érő fa

Olvasási idő: 5 Perc Volt egyszer egy cigány meg két szegény ember. Elmentek az erdőre fáért. Ahogy az erdőn szedik a fát, arról beszélgetnek, ki mit kívánna, ha hazaér.

– Nem bánnám – azt mondja az egyik -, ha meleg cipó várna az asztalon, meg egy tál kolbász.

– Én egy tál túrós lepényt szeretnék az asztalon látni – így a másik. – Hát te, cigány, mit kívánnál?

– Még vagy tizenkét gyereket.

Mennek hazafelé a fával, mennek az első házába, ott az asztalon a meleg cipó meg a tál kolbász! Mennek a másik házába, az asztalon egy nagy tál túrós lepény! Megijed erre a cigány, szalad haza, annyi gyereke van, minden sarokba jut belőle, le se tudja tenni a kalapját tőlük.

Haj, a cigány elbúsulja magát, kimegy az udvarra, felnéz az égre.

– Az ördög vinne el, amiért ilyet kívántam!

Abban a pillanatban meg is markolta egy füstös ördög, s már vitte is, úgy elvitte, mint a forgószél.

Ott maradt az asszony a sok gyerekkel, azt sem tudták, az apjuk hol lehet.

Nőttek, növekedtek a gyerekek, azt kérdi egyszer a legkisebb:

– Anyám, te! Volt nekünk apánk valamikor?

– Volt hát, de eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

– Anyánk – azt mondja a gyerek -, én megkeresem az apánkat, ha a világ végén lelném is, még az égbe is felmegyek utána!

Feltarisznyázott, ment, mendegélt, hetedhét országot, az egész világot bejárta, sehol sem találta az apját. Ahogy éppen egy erdőben szédeleg, lát egy borzasztó nagy fát. A töve leért a pokolba, a hegye fel az égbe. A cigánygyerek csináltatott magának egy fejszét, belevágott a fába, mászott felfelé.

Az ég kapuja pedig zárva volt, Szent Péter állt előtte.

Azt mondja Szent Péter a cigánygyereknek:

– Mit akarsz te itt?

– Keresem az apámat!

– Itt a mennyországban? Mit keresne a te apád a mennyországban, te?!

A gyerek meg fogta a kalapját, és behajította.

– Jaj – azt mondja -, engedjen be, csak a kalapomat hoznám ki!

– Na, eredj, de gyere is rögtön!

A cigánygyerek meg hajigálta beljebb-beljebb a kalapot, míg egy nagy térre nem hajította. A tér közepén egy gömbölyű karosszék, mellette tizenkét gyalogszék állt. A középső az Istené, a többi az angyaloké.

Kapja magát a cigánygyerek, beleül a karosszékbe, látja is onnan az egész világot, de az apját sehol.

Jön haza az Isten, meglátja a cigánygyereket.

– Hej, te gézengúz, hol jársz te itt? Ki engedett be? Még hová nem ültél?!

Zavarták kifelé, ő meg gondolta, hogyha nincs az apja sehol máshol, hát a pokolban csak ott kell hogy legyen! Lejött a fáról.

Nagy lyuk volt a fa tövében, azon lement a sötétségbe, hát volt is ott ördög meg ördög épp elég. Az apja fűtötte nekik a kályhát, s egy királykisasszony adogatta néki a fát, azt is odafentről hozhatták ide.

Kérdik az ördögök:

– Mi kell, cigánygyerek?

– Tudjátok meg, az apámért jöttem!