A tengerinádpálcás diák
Úgy is lett, addig búcsúzkodtak, addig beszélgettek, hogy egyszer csak leléptek a küszöbről, s mire a királylány szétnézett, messze benn voltak már a vízen, kénytelen volt velük maradni.
Éjjel, ahogy a diák őrzi a hajót, kiáltást hall fentről, s látja, egy griffmadár szól le hozzá:
– Tengerinádpálcás diák! Viszitek a királykisasszonyt, de nem tudjátok, hogy kinek! Mert mikor kiértek a víz szélére, ott jártatják a király szürke csődörét. Az megugrik majd a királyfival, és szörnyet hal, mikor leesik! De ha elmondod ezt valakinek, márványkővé leszel térdig!
“Majd én vigyázok a királyfira” – gondolta a tengerinádpálcás diák.