A királyfi meg a veres vitéz
De a királyfi csak csóválta a fejét.
– Merre esik innen a három mezeje? – tudakolta.
Jól szemügyre vette a csapláros, s azt mondta neki:
– Tán csak nem akarsz te is rátörni?
– De bizony!
– Nehogy megtedd, messziről jött vitéz, gyenge ifjú vagy, nagy kár lenne érted!
– Elpusztulni bizony én sem akarok, kedves bátyám, de a Veres vitézt kettébe hasítani annál inkább.
Addig-addig, hogy a csapláros megmutatta az utat a Veres vitéz mezői felé.
A királyfi felpattant aranyszőrű táltosa nyergébe, s ott voltak egy szempillantás alatt. Alig álltak meg a rézmező szélén, a rézcsődör felkapta a fejét, nagyot nyerített, és a levegőbe szagolt. Ágaskodott, hogy egy ugrással ott teremjen a táltos mellett, és lovasával együtt agyonrúgja.