A királyfi meg a veres vitéz
– Én, bajban?
– Úgy bizony – mondja az aranyszőrű csődör. – A mostohád az életedre tör. Ő magának akarja az országot az apád után. Nyergelj fel, fogd a legélesebb kardot, tegyél tarisznyát, töltsd meg a kulacsot, aztán induljunk! Addig megyünk, míg hozzád való feleséget nem találunk, aki szeret majd, és gondol veled.
Megfogadta a szavát a királyfi, felnyergelt a legaranyosabb szerszámmal, gondolta, lánykérőbe mennek, sárga nyereggel, daróctakaróval nem indulhatnak. Ő maga selyemingbe, gatyába öltözött, bársonymentébe, szűk bársonynadrágba, szattyántarisznyát, díszes kulacsot kötött fel a nyeregkápára. Csillogtak-villogtak a napsugárban, mikor a királyi vár kiskapuján kinyargaltak. Azért ott, hogy a mostoha nehogy meglássa őket.