A nagygazda fia

Olvasási idő: < 1 Perc Mikor még kisgyerek voltam, apám elküldött a malomba. Befogtam hat ökröt, felraktam a zsákokat a szekérre, és ahogy hajtok, az ökrök megállnak vizelni. Annyit vizeltek, az egész utat elöntötték, nem tudtak továbbmenni. Kaptam-fogtam magam, a zsákokat leszedtem a szekérről, és az ökrök helyébe befogtam, azokat meg feltettem a zsákok helyére. Így jutottunk el aztán a malomba.

Amíg a molnár őrölte a búzát, gondoltam, felmászok a malom előtt a fára eprezni. Ott eprezgetek, egyszer megcsúszik a lábam, beleestem a fa odvába. Nem baj, van otthon apámnak egy jó kis fejszéje, elszaladtam érte, kivágtam magam az odúból.

A molnár még mindig őrölt, visszamásztam eprezni.

Akkor látom, hogy egy csapat sült seregély repül arra az ágra, ahol állok! Teleraktam a gatyám korcát vélük, hogy majd hazaviszem őket, de azok ezt nem várták meg, ők vittek engem! Felrepültek velem!

Ott repültünk valami víz felett, ahol éppen asszonyok mostak. Ahogy megláttak, kiabálni kezdtek:

– Ó, Jézus, de nagy madár!

Én meg úgy értettem hogy: dobd le a gatyád!

Kioldottam a gatyamadzagot, a seregélyek kirepültek, én meg vízbe pottyantam. A farom két partja kicsapta az összes vizet, a vízzel együtt a rengeteg békát, a falubeliek szekérszámra hordták haza, mégsem fogyott. Arra jött egy cigánylegény, az úgy telerakta az ingét, mind elvitte egyszerre.

Eddig volt, mese volt.