A királyfi meg a veres vitéz
Csakhogy az mindent észrevett. Kiadta a parancsot az ajtónálló vitézének, aki tette neki a szépet titokban, hogy nyargaljon a királyfi után, aztán ahol beéri, tegye el láb alól.
Igen ám, de az aranyszőrű csődör hol járt már akkor! Hetedhét országon, az Üveghegyen is túl!
Éppen egy nagy birodalom határához érkeztek. Eddig szépen sütött rájuk a nap, de itt koromsötét volt.
– Hej, kedves lovam, lámpást nem hoztunk, így meddig jutunk itt a vak éjszakában?
– Mindjárt látunk mi, kedves gazdám, várj csak. Kijjebb nyitom a szemem egy kicsit!
Lett is olyan világosság körülöttük, mintha lámpást gyújtottak volna. No meg, gondolták, majd csak meg is virrad, de teltek-múltak a napok a sötétben.