A csodálatos fa
– De most aztán jól rejtőzz el, nehogy valaki meglásson!
Ott álltak még mind a lovagok teljes fegyverzetükben, vascipőben, és nemsokára elindultak sorban egymás után felfelé. Egyikük sem ért azonban még feléig sem a hegyoldalnak, amikor valamennyien visszazuhantak, s nem egy közülük holtan maradt ott.
Ekkor a fiú azt gondolta magában:
– Mi lenne, ha én is megpróbálnám?
Azon nyomban levette a kalapját, levetette kabátját és kesztyűjét, lehúzta a csizmáját, kezébe fogta a rézgallyat, s még mielőtt bárki észrevehette volna, áthatolt a tömegen, és ott állt a hegy lábánál. A lovagok és grófok bámulva nézték, és visszahúzódtak. A fiú pedig egyszeriben elindult felfelé a hegyoldalon nagy bátran, és lába alatt az üveg olyan hajlékonnyá vált, mint a viasz, nem is csúszott meg a lába egyszer sem.