A csodálatos fa
A fiú azt felelte neki:
– Nemcsak láttam, hanem én magam voltam az!
A szakács most is jókedvűen nevetett, és tréfálkozva mondta:
– Úgy igaz ez, ahogy belőlem valaha is nagy úr lesz!
A harmadik napon néhány lovag és gróf még egyszer meg akarta kísérelni a feljutást, és ezért összegyűltek az üveghegy előtt. A fiú megint csak kérlelni kezdte a szakácsot, engedné meg, hogy a távolból nézhesse őket.
A szakács nem akart nemet mondani, ezért így szólt:
– De aztán jól elrejtőzzél ám, nehogy valaki meglásson!
A fiú megígérte, hogy elbújik, és nyomban a helyére sietett. A lovagok és grófok ezúttal is hiába próbálkoztak: valamennyien visszazuhantak, és többen közülük holtan maradtak a helyszínen.