A csodálatos fa
Mikor a fiú már mindent szemügyre vett, az egyik fáról letört egy gallyat, és kezet akart mosni a forrásban, ahogy azonban kihúzta belőle, hát uramfia, mindkét kezét csillogó ezüst borította.
Gyorsan visszatért a nagy fához, amely fölért magasan a felhők közé úgy, hogy a csúcsát nem is lehetett látni.
– Odafönt még szebb lehet! – gondolta a fiú, és megint csak kilenc napig mászott fölfelé, és íme, egyszerre csak fönt volt a fa tetején, és tágas mező tárult ki előtte. A mezőn csupa aranypalota állott, és a paloták mögött egy nagy aranyerdő terült el. Az erdő legmagasabb fáján pedig egy aranykakas ült. A kakas alatt egy forrásból folyékony arany csobogott szüntelenül, s ennek a csobogása volt az egyetlen hallható nesz közel s távolban, különben mindent halotti némaság borított. Nem látott senkit, s nem mozdult, nem rezdült ott semmi sem.