A csodálatos fa
A fiú azt gondolta magában:
– Hadd próbáljam csak meg még egyszer!
Azzal ledobálta ruháit, kezébe fogta az aranygallyat, és még mielőtt bárki észrevehette volna, honnan jött, átvágott a tömegen az üveghegy lábáig. Mindenki kitért előle, ő pedig biztos, határozott léptekkel sietett felfelé. Az üveg olyan hajlékonnyá vált léptei alatt, hogy a lábnyomai is meglátszottak benne. Amikor felért, hódolattal átnyújtotta a királyleánynak az aranygallyat, s feléje tárta jobbját. A királykisasszony boldogan fogta meg a feléje nyújtott kezet, és szívesen indult volna vele lefelé a hegyről. Az ifjú azonban kihúzta kezét a leány kezéből, gyorsan lejött a hegyről egyedül, és egy szempillantás alatt eltűnt a tömegben. Magára kapkodta ruháit, és visszasietett a helyére a konyhába.