A csodálatos fa
Mikor a szakács hazaért, mesélni kezdett a csodálatos eseményekről, a rézlábú, ezüstkezű és aranyhajú szépséges ifjúról és arról, hogyan ment fel harmadízben is az üveghegyre, hogyan nyújtott át egy aranygallyat a királyleánynak, és nyújtotta neki a kezét, s hogyan jött le azután mégis egyedül, és tűnt el a tömegben. Megkérdezte kuktájától, nem látta-e ő is mindezt?
A fiú megint azt felelte:
– Nem, nem láttam, hanem én magam voltam az!
A szakács újra nevetett ezen az ostoba ötleten, és azt mondta:
– Úgy igaz ez, ahogy énbelőlem valaha is nagy úr lesz!
A király és leánya azonban nagyon szomorúak voltak, hogy a szép ifjú nem akart megjelenni. Ekkor a király parancsot adott, hogy birodalma minden ifjú legényének el kell vonulnia előtte mezítláb, födetlen fővel és kesztyű nélkül.