A csodálatos fa
Egy ideig ment is a dolog. A fiú nagyon szorgalmas volt, s akármilyen munkát bízott is rá a szakács, olyan pontosan elvégezte, hogy az nagyon-nagyon megszerette az új kuktát.
Ekkor történt, hogy egyszer megint lovagok és grófok sereglettek a palotába. Valamennyien el akartak indulni, megmászni az üveghegyet, hogy a király szépséges leányának, aki odafent ült, kezüket nyújtsák, és ezáltal elnyerjék őt feleségül. Mostanáig már számosan megpróbálkoztak vele, de hiába. Valamennyien már jóval a cél előtt megcsúsztak, és egy részük nyakát törte.
A kukta könyörgött a szakácsnak, engedné meg neki, hogy messziről nézhesse őket. A szakácsnak nem volt szíve megtagadni tőle az engedélyt, mivel olyan hűséges és szorgalmas volt, csak ennyit mondott neki: