A csodálatos fa
Amikor megérkezett a városba, a király szakácsa éppen kuktát keresett, de senkit sem talált. Ekkor került a szeme elé a fiú. Megkérdezte tőle, vajon nem állna-e be hozzá szolgálni jó fizetésért. A fiú hajlandó volt elfogadni az ajánlatot egy feltétellel: hogyha sohasem kell levennie a kalapját, kesztyűjét, csizmáját, mivel csúnya kiütése van, és nagyon szégyenlené, ha meglátnák.
Ez a szakácsnak nem volt egészen kedvére; mivel azonban senki más nem akadt, aki hajlandó lett volna beállni hozzá kuktának, nem ellenkezett. Azt gondolta magában: “Hiszen megtehetem, hogy mindig csak a konyhában adjak neki munkát, ahol senki sem látja.”