Urasima vízországi szelencéje
– Köszöntelek, Urasima – csendül-pendül Ottohime csengő hangja. – Fürgelábú futárkámat, kengyelfutó békácskámat, annak ülted teknős hátát, annak óvtad lelke szálltát.
Urasima restelkedve szabadkozik, ajkán a szó akadozik; hebeg nyelve, nézeg szeme s elfogódik, zavarodik szíve, lelke.
– Vendégünk vagy – szól a lányka -, tiéd kertünk száz virága; otthonod lett széles, téres nagy palotánk, téged szolgál lótó-futó ahány szolgánk.
Urasima mindhiába szabadkozik, szíves szókra, marasztókra megnyugoszik. Étel-ital legjavából, tányér, serleg színaranyból; húros hárfa únos-úntig, kivilágos kivirradtig. Gyöngyös pikkely ablak, ajtó, aranyfalon gyémántkagyló, smaragdkertek, gyöngyligetek ezer színben sziporkáznak, tündökölnek.