Urasima vízországi szelencéje
– Meg is tudhadd, meg is láthadd, páncélhátú teknőcskémre bátorságban bízhadd magad.
Urasima egy-kettőre, egyet lendül teknőjére a hullámvölgyön, hullámhegyen, viharverte fergetegen addig úsznak, addig húznak, amíg egy nap el nem jutnak kristályfényes bűvöletes palotához, halszáj öblű kapujához.
– Köszöntelek nemeslelkű Urasima – szól száz szolga nyüzsgő hada.
Kézről kézre közrefogják, kérő szóval ostromolják, úgy vezetik káprázatos palotába, kristálygyöngyöt ragyogtató csarnokába. Lába majdnem gyökérré lett, bámész szeme bámultában nekidülledt, megláttára habfehér egy leánykának, ragyogtára csillagszóró szép arcának. Világhíres Ottohime állt előtte, Hab-Sárkánynak egyetlenje, víziország tündérkéje.