Ráadó és Anyicska
Ráadó meg Anyicska ezalatt megint jó darab földet a hátuk megett hagytak; egyszer megint megszólal Anyicska:
– Jaj lelkem Ráadó, be ég a jobb orczám, nézz hátra, mit látsz?
– Nem látok egyebet, mint egy nagy fekete felhőt.
– No az megint az anyám, most már még dühösebb, hanem szálljunk le hamar, én válok egy tábla kölessé, te meg válj pásztorrá, állj bele a tábla kellős közepébe, onnan akármint ijeszget, ki ne mozdulj, ha közel megy hozzád, üssed a botoddal.
Alig szálltak le, alig változtak kölessé, meg pásztorrá, megint ott termett a vén asszony, elkezdte Ráadót édesgetni, csalogatni:
– Kedves fiam Ráadó, gyere ide, majd meglásd mit adok!