Ráadó és Anyicska
– Mit parancsol felséges kisasszony? mit parancsol a mi kedves kisasszonyunk?
– Azt parancsolom hogy – látjátok-e amott azt erdőt?
– Látjuk! látjuk! hogy ne látnánk! – kiabáltak minden felől.
– No azt az erdőt holnap hajnalra, mire én felkelek, mind kiirtsátok, a fát felvágjátok ölbe, behordjátok a csűrbe, rendbe rakjátok, a földet fölszántsátok, tisztabúzával bevessétek, a búza kikeljen, meg is nőjjön, meg is érjen, azt felarassátok, el is nyomtassátok, meg is rostáljátok, hogy reggelre tele legyen a csűr olyan tiszta búzával, a milyet a galamb se hord a fiainak, a lisztjéből pedig friss kalács legyen az asztalon.