Játék a tűzzel
—Milyen hálátlanok vagytok ti férfiak.
—Nézd Lenke, én nemcsak egy nagyon jó aszszonyra vágytam, aki mindig egyformán fehér cukor, édes, de zamat nélkül. Engem az a szent jóság, amely Editből csakúgy sugárzik, meghat, de egy kicsit untat is. Neki semmiről sincsen véleménye és az életem meglehetősen szürke mellette.
—Ezért kerestél változatosságot. Ezért udvarolgattál…
Tarcsay vállat vont.
—Udvaroltam! Ahogy minden valamirevaló férfiember, minden valamirevaló asszonynak udvarol. Szokásból, illendőségből, időtöltésből, udvariasságból.
—De nagyon sokat voltál el hazulról. Gyanút keltettél.
—Amióta itt vagy, már hat hete, a lábamat sem tettem ki a pusztáról.