Játék a tűzzel
—Bandi!… Lenke!… hol vagytok?—hangzott ebben a pillanatban a normann-fenyők felől.
—Szent isten, ez Edit! most rögtön eressz el! Szétrebbentek.
Az asszony a napernyőjét próbálta nyitogatni mintha amögé akart volna bújni. Kétségbeesve intett a férfinak:
—Kiálts neki; hívjad;—én nem bírok szólani. Tarcsay összetette a kezét.
—Csókolj meg hamar-hamar…
Már csak a levegőnek beszélt.
Az asszony nem várt tovább. Előre szaladt; vissza, a kertbe.
—Itt vagyunk, jövünk!—kiabálta aközben remegő hangon, lélekzete-fogytán. De azért csak futott. Mire Tarcsay a basarózsák táján hozzájok csatlakozott, a két asszony hangosan kacagott valamin.