Játék a tűzzel
—Honnan mered te mindezt ilyen határozottsággal megállapítani?
—Onnan, hogy már rég megszüntek a kis kacérkodásaid, amelyek nem tartoznak az igazi lényedhez s amelyek miatt én sokszor gondoltam eleinte: be kár ezért az asszonyért! Te ma egészen más vagy, mint voltál és minél jobban elfelejtgeted a „szerepedet”, annál tisztábban látom, hogy milyen kincs vagy.
—Igazán annak tartasz?
—Ugy-e, örülsz neki. Mondd, hogy örülsz.
—Szólásforma, udvarlás. Sok asszonynak mondtál már ilyet.
—Félsz örülni… Azt hiszed, abban vallomás volna.
—Nem bírom ezt a hangot, Bandi. Nyugtalanítasz vele.
—Most már késő; én már nem tudok másképen.