Játék a tűzzel
Az asszony idegesen simította végig a halántékát. Töprengett. Küzdött magával.
—Esküdjél meg, hogy ez lesz utolsó erőszakosságod.
—Esküszöm akármire.
—És hogy—nem udvarolsz többet annak a másiknak.
—Esküszöm—esküszöm; de mit érdekel ez téged, ha úgy sem szeretsz?
—És arra, hogy szeretni fogod Editet.
—Arra már régen megesküdtem.
—Szépen megtartottad.
—Amennyire csak ő maga megbírta tarttatni velem.
—Mire eskesselek még?… hogy igazán békét hagysz azután.
—Arra, hogy szeretni foglak, amíg élek.
—Látod, milyen javíthatatlan vagy.
—Gyógyíthatatlan vagyok. Egyre betegebb vagyok. Hiszen látod.
—Akkor nem lehet. Sohasem mernék Edit szeme közé nézni. Megyek innen.
