Játék a tűzzel
Újra felugrott a fatörzsről; néhány lépést tett bizonytalan irányban a gyepen; tétovázva nézett szét; figyelni, hallgatódzni látszott. Halvány volt.
—Senki sincs itt, ne félj;—gyere vissza!—suttogták még a lombok is a férfi esdeklő hivásával.
—Ne zaklass, nem megyek. Úgy sem megyek.
—Ha így hagysz el baj lesz, meglátod.
—Legyen eszed; isten áldjon meg Bandi…
A férfi mellette termett és megragadta a kezét.
—Addig el nem engedlek. Nézz meg jól és lásd mi van bennem. Ha meg nem csókolsz, ha egyetlenegyszer, egy picit meg nem csókolsz…
Az asszonynyal forogni kezdett a világ. Már igazán csak szabadúlni vágyott, akármi áron is. Vergődő kezét vaskapocs szorította. Őt marát bágyasztó mágnes ellenállhatatlan ereje vonzotta. Ugy hajoltak összébb-összébb, lassan, mint két szellőingatta lomb.