Játék a tűzzel
—Tehát őróla van szó?
—Őróla is.
—Hát még?
—Mirólunk, kettőnkről.
—Folytasd, kérlek.
—Nem fogsz megneheztelni?
—Terád?!!
Az asszony megértette és most maga nyujtott kezet a sógorának, aki azt gyöngéden megcsókolta, de, szinte tüntetően, rögtön el is eresztette. Várt.
—Én nem a magam jószántából jöttem most hozzátok, Bandi. Editnek szüksége volt rám;—hívott.
—Ebben még semmi rendkivüli sincsen.
—Várj egy kicsit. Felelj nekem őszintén: szeretted te Editet, amikor elvetted?
—Furcsa kérdés. Persze, hogy szerettem. Miért akarod tudni?
—Mondd meg előbb: szereted-e még most is.
Tarcsay elgondolkodott. Azuttán nyilt tekintettel felelt: