Egymás Özvegyei
Minderre én már nem feleltem. Ha mindent megértett is, ami bennem volt és ha akkor odaborult volna rám könyörgő vezekléssel: akkor is késő lett volna.
Az Isten minden hatalma sem tehette, hogy az a pár szó ne csengjen a fülemben.
Ha akkor megfojtottam volna, akkor is csak ezek a szavak kisértettek volna az ő emlékével egész életemben.
Ekkor következett az, hogy befogattam és elindultam a mostani utamra. Hogy „keressek valakit”, akit meg nem találhatok soha, sehol.
Én nem válok el tőle… de elválni sem engedem. Meg nem szabadulunk egymástól, amíg élünk. Egymás özvegyei leszünk élve.
Aki a közelségébe tolakodik, azt levágom. Már tudják és nem is próbálgatják.