A másik miatt
Hadady idegesen hallgatta; a vacsora elől menekülni akart… Ma nem lehet; éppen ma lehetetlen.
De az asszony talált egy pillanatot, amikor odasúgta:
—Akarom, hogy gyere; éppen ma akarom, Hát ment. Sipotó lélekzettel, magamagát utálva, mégis ment. Mintha gép lett volna, amelyik nemsokára lejár és akkor összeroppan.
Vacsora alatt folyvást az asszonyt leste. Nem mert Partira nézni. Attól félt, elönti a düh és torkon ragadja, fojtogatja… Az asszony szeme csittitotta, csillapította:—Vigyázz, te eszeveszett!
Hihetetlen, mi mindent tud egy pár asszonyszem némán is mondani.
Parti meglátott valakit, akivel dolga volt. Odament és addig magokra hagyta őket. Hadady ontotta magából a feltörő szemrehányást:—Miért hoztad magaddal? Beszélnem kellett volna veled; én most egy darabig nem jöhetek…