A másik miatt
*
A szerkesztőségben pedig folyvást annyi volt a dolog, hogy Hadady napról-napra későn került haza.—Most már rendszeresen találkozott Judittal; ha lehetett, kétszer is naponkint: amikor ment és amikor jött.—Egy félreeső csöndes utcán vártak egymásra.
Amikor a Hadady száján először kiszaladt ez a szó: te!—Judit megrezzent s ijedten szólott rá: hallgass! nem szabad minekünk egymással így beszélnünk.
—De amikor olyan bolondul szerettelek s aztán elvettek tőlem. Sem éjjelem, sem nappalom nem volt miattad. A szívem most is egy seb. S milyen féltékeny voltam! És—most is az vagyok!
—Miért mondod ezt nekem?… Ne tegezz!…